Egy kávé és négy szál cigi.

9km alig két óra alatt... Egy kis számolás, ..., igen 4,5km/h, avagy ebben az ütemben 100 km-t alig 22 óra alatt már meg lehet tenni. Ezzel a sebességgel a maratoni táv 9 óra és 22 perc alatt teljesíthető ami azért egy picit elmarad a rekord 2 óra 3 perc 59 másodperc mellett (Haile Gebrselassie, 2008 Berlin), de legyünk őszínték, a maraton esetében már a részvétel értékelendő.

E több mint 9km-es kocsisor tulajdonképpen a szakaszokban pár száz métert haladó, unalommal és méreggel kűzködő sofőrök nem épp önkéntes találkozója.

A sor mellett párhuzamosan kígyózó szeméttelep jelzi, hogy ez a sor kiérdemelte a sofőrök bizalmát. Ők néha kiszállnak az autóból, elfogyasztanak egy kis kólát, a fáradtabbak esetleg egy energiaitalt, majd miután ez elfogyott, a palackot/dobozt/... az út mellé lökik. Ezek után nyugodtan visszaülnek az autóba és haladnak egy keveset.

E két óra alatt akár még életre szóló barátságok is kötődhetnek. A mögöttem haladó kamionsofőrök például egész jól kijöttek egymással. Szerintem még névjegykártyát is cseréltek volna ha pont ott lett volna a zsebükben.

Ilyen alkalmakkor, már ha nem igazán van kedvünk sorstársainkkal mély, filozófiai jellegű eszmecserét folytatni, illetve piff-puff-azonnal-barátságot-kötni, igen jól jön egy hangoskönyv. Csak hogy könyebben teljen. A fényképezőgép pedig, hogy hasznosan.

Az Irak-i háború előtt kérdeztem egy kollégát mi a véleménye az esetleges háborúról. A válasz, egyszerű: megbízunk az elnökünkben, ő az országunk érdekében fog cselekedni. Úgy is lett. Az ő országuk érdeke lett képviselve.

Mackinac híd. Ködös idő, tél, polárszűrő hiánya ... Nem ideális körülmények. De nekem tetszik ez a halványan, ködbe vesző híd látványa.